Lakatos Mária előszava

Köszöntés mindenkinek, kiemelve Újbuda Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának képviselőit…
a szakma képviselőit, az ismerősöket-barátokat, rokonságot és a családot, akiket Lakatos Artúr festő- és iparművész tanár eddig összegyűjtött életművét bemutató kötet közzétételének megünneplésére hívtunk ide. Életének utolsó negyed évszázadát itt a közelben, a XI. kerületben élte le, nem kevés nyomott hagyva erről a tájról festészetében.
Néhány szóban összefoglalom pályáját, amely a XIX. század végétől a XX. század hatvanas éveinek végéig tartott. Nem véletlen, hogy a vetítőn Grafikai munkássága elevenedik meg elsőként, hiszen a fiatal gimnazista, majd főiskolai hallgató ezzel a műfajjal jelentkezett és ebben a világításban ez látszik jobban
1880-ban Bécsben született, szülei átmenetileg Pestre költöztek, ekkor ismeri meg a várost, itt érettségizik, itt tanul meg magyarul. Középiskolás még, amikor korabeli vicclapokban (a Kakas Mártonban és a Borsszem Jankóban) megjelennek első rajzai.
A bécsi ötgyermekes szülői családdal az érettségi utáni időben szakít, amikor apja akarata ellenére eldönti, hogy művész akar lenni.
Iskolái: Budapesti Iparrajziskola, Mintarajziskola, Képzőművészeti Főiskola, megszerzi a rajztanári oklevelet. Székely Bertalan tanítvány, majd Nagybányán Holóssy Simonnál tanul. München, Mulhouse, Párizs. Baráti kapcsolatai: Benkhardt Ágost, Rippl-Rónai, Gara Arnold, Lyka Károly.
Könnyillusztrációk: Lyka Károly Művészet c. lapjában rendszeresek könyvdíszei, fejlécei.
Megismerkedik a pesti fiatalság túlnyomórészt szabadelvű művésztársaság, az akkori modern irányzatokra érzékeny ifjakkal és ezen belül találja meg első feleségét Visy Erzsébetet és társaságát, akikkel a szabadelvű újságírók, kritikusok, találhatók: Kürthy György, Magyar Elek, Siklóssy József, László.
A dekoratív stíluson belül a textil iránti érdeklődése is korán megnyilvánul (1905-ben I. díj szőnyegpályázat, itthon). Ezt mélyíti el főleg a technikák és a legújabb motívumok megismerésével nyugat-európai utazásai során.
35 éves tanári működését is megkezdi 1906-ban. Alapító tanára A Székesfővárosi Iparrajziskola Szőnyegműhelyének, majd Kassán a az Igazságügyi .Minisztérium Javítóintézetében bízzák meg átmenetileg az ottani műhelyek (faipari, szövő stb.) színvonalának erősítésével.
Közben megindul a kiállító művész élete is, egyéni kiállítással a Könyves Kálmán Szalonban jelentkezik (1910), Párizsban 1906-ban a Salon d’Automne törzstagjaivá választják, Milánóban 1906-ban, gobelinjével nyer aranyérmet.
Azért tértem ki ezekre a részletekre, hogy lássuk, hogyan indul a pályája, mi az, amit kettészakít az első világháború, amikor azonnal behívják és hamarosan szerb hadifogságba esik. A lendületesen induló és művészi és tanári karriert, az alig belakott, szép műteremlakást az Attila úton, szeretett feleségét, kisfiát hagyja itt. 1918-as, fogolycserével elintézhető hazatérésekor se műterem, se lakás, se feleség. Felesége, anyósa meghalt, fia nevelőintézetben, sógornője, Magyar Elekné Visy Mária és más rokonok próbálják a tárgyakat menteni, tárolni. Ekkor nemcsak egy művészi korszaka, hanem egy induló élet szakad meg, de egyúttal újra is kezdődik.
Az 1918-as, Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása nagy feltűnést kelt, hiszen a háborútól legyengült és keserű városban ez az első életjelek közé tartozik arról, hogy hogyan is élte át egy művész a fogságot és a háborút.
Magánéletét is újra kell kezdenie. Elhunyt felesége családja nyújt segítséget Pécsről, és még ennek az évnek végén itt talál anyát fia számára, feleségül veszi az unokatestvér Visy Ilonkát, aki hűséges társa élete végéig.
A két háború közti időszakban vezeti az Iparrajziskola textilosztályát, de tovább bővül tevékenysége. Kiállítás-rendezőként, kerámia-porcelántervezőként, továbbra is gobelin- és szőnyegtervezőként, belső berendezőként egyaránt- és mind e mellett fest, főként a nyári szabadságok idején.
Csoportos és egyéni kiállításokon egyaránt szerepel. Megszervezik a Paál László-társaságot.
1941-ben nyugdíjazzák - majd a második világháború az idősödő művészt próbára teszi.
A háború utáni években azonban mindjárt az ostrom után nekiindul festőállványával és dolgozik. Újrakezdi a tanítást is, azonban a művészeti élet új stílusát nem tudja magáévá tenni, nem is akarja, annál sokkal szuverénebb. Néhány gyűjteményes kiállításra bekerül egy-egy képe, de textilművészt erősen félreállítják ifjabbak és erősebbek. Sokat jár a Képzőművészeti Alap sárospataki, kecskeméti, nagymarosi, szentendrei alkotóházaiba, amely főleg festészeti témáit gazdagítja.
80. születésnapja alkalmából a Fényes Adolf-teremben rendezhetett egy visszatekintő kiállítást, aminek szép sikere volt.
1968-ban hunyt el. Az utolsó napokig fáradhatatlanul dolgozott.