Könyvbemutató

Nagyapám, Lakatos Artúr (1880-1968)


A 2009. május 28-i nyilvános könyvbemutatón* elhangzott előadások szövegét az alábbiakban tesszük közzé:
*Dr. Méhes Balázs: Tanulmányok Lakatos Artúr (1880-1968) festő- és iparművész tanár életművéhez
ISBN: 978-963-06-7125-5

I - Szatmári Gizella:
„TANULMÁNYOK LAKATOS ARTÚR ÉLETMŰVÉHEZ”
c. könyv bemutatóján elhangzott ismertető
A könyv, amelyet most kézbe vehetünk, hosszú évek gondos kutató és gyűjtőmunkájának eredménye. Lakatos Artúr leánya, Márta magánkiadásban jelentette meg fia, Méhes Balázs tanulmányát. Tevékenységéhez időközben - szélesítve a családi vállalkozást - unokatestvére, Lakatos Mária is csatlakozott, egyelőre egy közösen kidolgozott fejezet erejéig. A munka természetesen a kötet megjelenése után is folytatódik, hiszen még mindig bővíthető az oeuvre-katalógus, felbukkannak esetleg csak írott forrásokból ismeretes alkotások, vázlatok.


Lakatos Mária és Szatmári Gizella a Gellért-téri könyvbemutatón

A könyv 10 részre - 10 fejezetre -, valójában 1+9 fejezetre tagolódik. Az első rész a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából gyűjtött alapinformációkat. A művész életpályáját, műveit, kiállításait, díjait, írásait ismerteti röviden, források és a hozzáférhetőség megjelölésével, mondhatnánk: kedvcsinálónak, figyelemfelkeltés céljából.
Ezután bővítés következik, tematikus, majd műfaji áttekintés, a festészet, a grafika és az iparművészet területeit felölelve. Ezen belül időrendi korszakolás, témák szerinti csoportosítás segít eligazodni. Mindezt Lakatos Artúr világhálós albumaiból válogatott illusztrációk kísérik, s máris felkeltették az érdeklődést mindezek még részletesebb megismerésére, még behatóbb tanulmányozására.


A 2 - 10. fejezetben foglaltak újra, de ezúttal sokkal bővebben foglalkoznak az említett tárgykörökkel. Ismertetik a művész életútját. Ifjúkoráról részletes – Lakatos Máriával közösen készített - fejezet szól. Kiállításai és a méltató, ismertető kritikák időrendben következnek, az egyéniek esetében műtárgyjegyzékkel.
A grafikák képes katalógusa többrészes. Publikált művek (fejlécek, záródíszek, könyv és újság-illusztrációk, ex-librisek), majd Grafikák (tematikusan: tájak, városok szerint rendezve), ezután az Alkalmi grafikák (címke, csomagolópapír, emléktábla, meghívó, reklámgrafika, zászló) majd Tanulmányok és tervek). Végül a Battlay Geyza verseskötetéhez készült illusztrációk külön kiemelve zárják a gazdag termést rendszerezni kívánó fejezeteket.







1900 – Pianista (Battlay-illusztráció)

Lakatos Artúr munkássága - mint a fentiekből is kiderül - rendkívül szerteágazó, sokrétű, hiszen talán nincs is olyan ága-boga a művészetnek, amelyben ne tevékenykedett volna, amelyben nem alkotott volna jelentőset. Ezért nagyon nehéz lehetett a műtárgyak csoportosítását megoldani, a korszakhatárokat kitűzni. Talán a hagyományos képgrafika - alkalmazott grafika szétválasztást tekintve és azzal egyetértve, nem használnám a "publikált grafika" megjelölést, különválasztva ezzel pl. a záródíszeket, illusztrációkat az alkalmi grafikáktól (pl. meghívó vagy csomagolópapír-tervek), hiszen ezek is, azok is "publikáltak" lettek, megjelenésük, ill. felhasználásuk pillanatában.





1902 - Faluvége

A 8, 9, és 10. rész /fejezet/ gondolat és ötletgazdag bútor- és textilterveit, és azok bámulatosan sokrétű változatait mutatja be. Láthatunk itt belsőépítészeti és ipari formaterveket és kivitelezett alkotásokat, gobelineket, szőnyegeket, kerámia és porcelán munkákat - egy fáradhatatlan alkotóelme kimeríthetetlen bőségben megvalósított elképzeléseit.

Zsolnay porcelán kancsó terve

Feladatom nem csak a könyv felépítésének ismertetése. Néhány gondolattal, események felidézésével, művek rövid bemutatásával megpróbálom megismertetni
LAKATOS ARTÚRT, a festőt.

1898 – Schneeberg, akvarell
Az iparrajziskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan növendéke. 1902-ben - még főiskolás - a meginduló Művészet folyóirat állandó munkatársa lesz. Ez év augusztus l7-én közvetlen hangú levelezőlapon (melyet saját kis akvarellje díszit) írja Lyka Károly művészettörténész, művészeti írónak, a lap szerkesztőjének: "Borsodi és gömöri bolyongásaim után most itt Savanyúkúton csöndes révpartra értem és dolgozom...Sokat tanultam, de kevés képet készítettem, kész dolgokat majd télen csinálok.". Valószínűleg nyári művésztelepi útjáról írt a "kedves Szerkesztő úrnak", akivel a jó, baráti kapcsolata sokáig fennmaradt. A lap éveken keresztül közölt tőle könyvdíszeket, fejléceket és záródíszeket, ex-libriseket.

1904 – Csöndes ember (címlap)
Alig húsz esztendős, amikor barátja, Battlay Geyza verseskötetéhez („Dalok a néma leányhoz”) egy sor illusztrációt készít. Ezek megoldásukban közelebb állnak az egyszerű könyvdíszekhez, fejlécekhez, bár a versekhez tartalmilag szorosan kapcsolódnak.

1903 – Battlay-címlapterv

A Művészvilág c. szaklap egyébként már l899-ben közöl Lakatos Artúrtól néhány, gazdagabban megfogalmazott rajzot (ilyen pl. az Akt békával, a Virágot szedő vagy az Éjszakát jelképező nőalak), amelyek szimbolikusabbak, narratívabbak a Battlay-kötetben szereplőknél, kidolgozásuk aprólékos, az önálló hangját még kereső művészre utalnak. A néma leányhoz intézett dalok mellé készültek kifejezésmódja jóval tömörebb, emblematikusabb.
Főiskolásként kötelező a nyári szünidő egy részét művésztelepen tölteni. Lakatos Nagybányára megy, talán több alkalommal is. Ismeretes egy 1904-es évszámot viselő Nagybányai táj című litográfiája. Mivel csak a nyarakat tölti ott, a szabadiskola állandó látogatóiról annak idején készített névsorokban nem szerepel. Mindenesetre a plein-air festésmód mellett elkötelezi magát, posztimpresszionisztikus törekvések, dekorativitásra való hajlandóság jellemzik képeit.

1904 – Nagybányai táj (színes litográfia)

Az 1905/06-os tanévben befejezi főiskolai tanulmányait, rajztanári diplomát szerez. Franciaországi tanulmányútra indul, ahol a nagyipari textilgyártás folyamatába bekapcsolható művészi tervezőmunka kérdéseivel foglalkozik, ennek lehetőségeit tanulmányozza.
Fülep Lajos, a kitűnő művészettörténész és művészeti író, aki figyelemmel kísérte és nagyra értékelte Lakatos Artúr tevékenységét, l906-ban kelt írása szerint a művész a Baross kávéházban nemcsak a szóban forgó kötetben szereplő Balszélfogó asztalhoz volt bejáratos, hanem egy másik, főleg színészekből állóhoz is, mely egyszersmind Fülep baráti társaságát is képezte. Így ír: "Nekem más volt a társaságom, amellyel naponta együtt voltam, minden éjjel színház után és nagyon gyakran nappal is, ebéd után, a Baross kávéházban. Ez a társaság, legalábbis részben a legjavából tevődött össze annak, ami akkor nálunk a szellemi elit volt. Ennek a társaságnak tagja volt Pethes,...Ódray...Márkus László, egy személyben az Alkotmány és A Hét munkatársa,...Kürthy György előbb még írogató-rajzolgató, aztán szintén a Nemzeti Színház tagja, Lakatos Artúr iparművész,...néha Gulácsy, később Kárpáti Aurél...Csaknem mind valahogy részes vagy barátja Tháliának".

1907 – Márffy-Gulácsy-plakát

Az l906-os esztendő sok jót tartogatott Lakatos számára. Márciusban Szablya-Frischauf Ferenc és tanítványai számára tervezi a Philantia virágüzlet Váci utcai helyiségében "a kiállítás ízléses belső berendezéseit" - ez valószínűleg megegyezik a ma is meglévő, immár több mint száz éves szecessziós műemlék üzletbelsővel. Ősszel a párizsi Szalon kiállításán sikeres munkáiért törzstaggá választják. Fülep írásában kiemeli " a brugge-i tájképmotívum" megjelenítését, egyéb, az iparművészet körébe sorolható "dolgai" közül. Ugyancsak 1906-ban rendezi meg első önálló kiállítását a Könyves Kálmán szalonban. A katalógus címlapja is saját tervei szerint készül. A gazdag anyag, ahogy a művek címe is jelzi, követi élete helyszíneit: Kassai tornác, Lőcsei Bástya utca, Prágai részlet, Nagybányai részlet stb.

1910-es évek – Prágai utca

Idesorolhatók a külföldi tanulmányutak képi emlékei: belgiumi, kölni, szabadkai részletek, emellett természetesen az iparművészet számos területéről sok-sok terv és kivitelezett, újszerű alkotás látható. A kiállítás fogadtatása rendkívül sikeres.

1910 – Napfényes utca

1913-ban megfordul a szolnoki művésztelepen is. Szlányi Lajos főiskolai alakrajz-tanár és szolnoki törzstag egy fotóján, csoportképen látjuk, Ligeti Miklós szobrászművész és mások társaságában.
A festészet - a látvány festői eszközökkel történő megörökítése - egész életén át foglalkoztatja, nemcsak "útirajzok" formájában. Festői látásmódja továbbél szőnyegterveiben, gobelinjeiben, sőt - egyes motívumaikat tekintve – szövet- vagy tapétamintákban is.
A természet jelenségeinek megfigyelése, az ilyen módon szerzett elsődleges benyomások és tapasztalatok, a látvány, a színek és formák harmonikus világa jelenik meg festményein. Az együttesből bizonyos elemeket kiemelve, azokat másfajta rendező elvek szerint csoportosítva új tartalom közvetítésére használja fel és ehhez újabb kifejező eszközöket is alkalmaz.

1906 – Brugge-i csatorna, tempera

Így jelenik meg a Brugge-i csatorna 1906-os temperaképe néhány év múlva gobelinen vagy a Mohácsi sokác utca képe ugyancsak gobelinen, az 1918 és 1930 között készült budapesti városképek a budavári épületegyütteseket ábrázoló jubileumi herendi kerámia tálakon. A falusi tájakról, kertekről készült akvarellek -pasztellek könyvillusztrációkon, a kerti növények, fák és virágok, kissé stilizálva, szövet- és tapétamintákban, illetve fejléceken, plakátokon élnek tovább.

1926 – Cigánysziget Mohácsnál

Festészete nem kiegészítése iparművészeti jellegű tevékenységének, nem pótlék még a II. világháború utáni években sem, amikor a más irányú tervezői munkára - szobaberendezések, bútorok, szőnyegek, gobelinek stb. egyedi tervezésére, kivitelezésére vonatkozó megrendelések, megbízások a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyok következtében csökkentek, sőt el is maradtak - hanem egész életművének alapját képező alkotó tevékenység.
Életmenetét megszakítja a világháború, majd a hadifogság, de a művészi alkotókedv és teremtőerő nem szenved csorbát. Több forrás szerint a szerbiai Nis város katedrálisának apszis-freskói restaurálta néhány társával. Ez bizonyosan emelte népszerűségét és kedvezményekhez is juttatta. Maga is megírja, hogy festéket, anyagot a táborvezetőség hozatott számukra Belgrádból, Szófiából, Szalonikiből, hogy a munkát folytatni tudják.

1916 – Napóleon kertje Portoferraio-ban, Elba szigetén

1916-ban Elba szigetére internálták, ahol Portoferraio-ban, Napóleon egykori palotájában lakhattak. Körülményei itt is elég jók voltak, sokat jelentett ismeretsége Carlo Alberto Petrucci olasz festőművésszel, aki a következő "táborhelyen", mint beosztott tiszt segítette kollegája munkáját. Könyveket is kérhetett a Művészet szerkesztőségétől. "Majd lequittelem munkáimmal" - írta Lykának.
Carlo Alberto Petrucci festőművészt számon tartják a lexikonok. Egyidős volt Lakatossal és hasonlóképen sokoldalú művészi tevékenységet folytatott: portrékat, tájképeket festett, illusztrációkat készített, rézmetszeteket is és egyfajta designer is volt. Esetleges további kapcsolatuk feltárása érdekes lehetne!
Szerencsés hazaérkezése után - az olasz fogságból mint "csererokkant" szabadul - Lakatos Artúr 1918-ban újabb gyűjteményes kiállítást rendez, jórészt a hadifogság alatt készült festményeiből és grafikáiból de hogy a folytonosság meg ne szakadjon, háború előtt készült szövetmintákat, dekorációkat, iparművészeti terveket is láthat a közönség.

1916 – Cseh főhadnagy bajtárs, Nocera
Az 1923-ban megalakult Paál László Társaság tagja, velük rendszeresen kiállít. A Társaság " nem fordul el a piktúra klasszikus hagyományaitól" - fogalmazzák meg célkitűzéseiket első kiállításuk alkalmával – „de nem zárkózik el a legújabb törekvések elől". Ez a nézet igen jól megfelel Lakatos Artúr művészi habitusának. A Magyar Nemzeti Galéria festészeti gyűjteményében egyébként három műve található: a 20-as évek végén keletkezett Mohácsi táj ill. Baranyai táj, valamint az 1934-es Pécsi külváros.

1929 – Pálosok temploma Tettyén
Bár a festészet gyakorlása végigkíséri egész életét, a 20-as évek elejétől 1945-ig munkásságának súlypontja az iparművészet változatos területeire kerül át.
A tanulmánykötet gazdag képanyaga egy szerteágazó életmű bemutatására vállalkozott. Nem lehet eléggé méltányolni a belefektetett időt, munkát és energiát, amellyel a szerzők meghatározni igyekeznek Lakatos Artúr helyét és szerepét a XX. századi európai és magyar művészet folyamatában.
MB beszéde Lakatos Artúr volt műtermében, 2003. február 9-én, a Nyílt Napon.
„Lakatos Artúr őszintén hitt a pillanat felettünk álló erejében, az ihletben, amellyel az Égiek alkotó munkánk kitartó erőfeszítéseit néha jutalmazzák” - írja a 2003-as Nyílt Nap bevezetőjében Méhes Balázs. Reméljük, hogy az Égiek kiterjesztik jóindulatukat az oeuvre-katalógus összeállítóira is és még sok eddig ismeretlen munkát - összefüggést és kapcsolatokat - sikerül megtalálni, feltárni és értelmezni!

1946 – Romos Lánchíd (a könyv címlapja)
II - Pálosi Judit:
Lakatos Artúr könyvbemutatóra
2009. május 28.
Festő és iparművész tanár munkásságát foglalja össze a szép, új könyv, amelynek megjelenését ünnepeljük.

Szeretném idézni Lyka Károly szavait, mert nagyon ideillenek (1906-ban egy előadáson hangzottak el): „Egyik fontos ismertető jele az igazi művésznek, hogy lelke, képzelete, akarata egységes.”„Az anyag, amellyel dolgozik, beleszól munkájába. Megtilt, vagy megparancsol neki valamit.” Ám ha különböző anyagokkal dolgozik is, „a művészi szellem azonos”. .
Az én feladatom ez alkalommal, hogy Lakatos Artúr iparművészeti tevékenységéről szóljak, és, ha most mégis könyvillusztrációit idézem magunk elé, annak célja, hogy mindjárt bevezetőül konkrét példáit lássuk milyen természetesen simul Lakatos Artúr munkássága a századforduló magyarországi művészetének foglalatába.

1902 - Nóra, Titánok könyve, színes pasztellrajz.
A tanulóévek alatt ért hatások a művészpályán rendszerint meghatározóak. Lakatos Artúr 1900-ban húsz évesen dolgozott Nagybányán, Hollósy Simon korrigált neki. Ez akkor már a negyedik nyara a Nagybányára 1896-ban érkezett festő-csoportnak, akik épp akkor egy könyv, Kiss József verseskötete tervezett díszkiadásának illusztrációit rajzolták. Lakatos Artúrt szintén illusztrátori munkára inspirálják ekkor barátjának, Battlay Geyzának költeményei. Nagybányán azonos feladatra vállalkozott a Münchenből érkezett magyar művész-csoport és a körükhöz budapesti tanulmányai után csatlakozott fiatal festő. Rajzaikat az általuk kiválasztott költeményekhez illő elégikus hang, egy-egy motívum kiemelése, finom stilizálás, néhol tónusos előadásmód, másutt – erős hangsúllyal - a szecesszió vonalkultúrája jellemzi.

1902 – Finom kontúros fejléc
Nagybányán a természeti táj szépsége, ihlető ereje megragadta a nagyvárosokból ideérkezett művész-fiatalokat: Lakatos Artúrt, például, nemcsak az Erdély határán, nagy hegyek lábánál meghúzódó városka szép és nagyszabású táji környezete, hanem a növényzet dús pompája is. A virágzó rétek növényvilágához közel hajló festő művészetének egyik fontos ága, textilművészete mindvégig táplálkozott abból. A stilizáló szecesszió szellemében, és a textil-technika kötöttségeit figyelembe véve ornamentális textilmunkái az átírás különlegesen változatos módját mutatják. Finom és játékos, jókedvű és harmonikus motívum-világának másik forrása a magyar népművészet. Éppen ez váltotta ki a kiállításain rendszeresen aratott sikert. Csomózott szőnyegeinek magyaros motívumait örömmel üdvözölte a kritika, lelkesen ünnepelve az unos-untalan ismételt hagyományos perzsaszőnyeg motívumoktól való megszabadulást, és értékelve az újszerűségben is megnyilvánuló finom mértéktartást.

Fénycsóvás-kígyós szőnyegterv
„Valami zömök és sűrűvérű magyarosság jellemzi Lakatos Artúr kézírását...
A magyarosság nála temperamentumbeli megnyilatkozás, nem afféle program, ... nem kormányprogramokból, hanem jóféle népművészetből táplálkozik. Innen e mámorosan mély lilák mellett e harsogó zöldek, tüzes pirosak,, melyek olyan jó helyre kerültek a Lakatos szőnyegein és szövetein: a sok száz éves, arisztokratikus és mégsem degenerált népfantázia keverte ki e színeket ilyen eleven és mégsem lármás akkordokba. A foltok és vonalak egyensúlytartását a festő Lakatos is az iparművésztől tanulta és ez nem válik ártalmára „
- idézi Lakatos Mária a Nyugat kritikusát.

1910-es évek - Garabonciás – ólomüveg ablak
A mindennapi élet környezetének esztétikai színvonalát a még gyáripari tömegtermelést nem ismerő korok szintjére emelni, ez a század első évtizedeinek egyik legfontosabb művészi törekvése. A kézművesség pártolása ennek egyik oldala, s itt minden a tökéletes mesterségbeli tudás megszerzésének biztosításával kezdődik. Lakatos Artúrt, aki az iparművészet több különböző ágában tevékenykedett, aki tervezett szőnyeget, gobelint, bútort, színes ólomüveg-ablakot, teljes szobabelsőket (ma belsőépítészetnek mondanánk), a tanítás az alkotó-tevékenységgel szinte egyenlő mértékben foglalkoztatta. A hazai textilművészet történetében, s ezen belül a magyarországi gobelinszövés-oktatás történetében nagy a jelentősége, hogy 1906-ban megalapította és – megszakításokkal - 35 éven át vezette a Székesfővárosi Iparrajziskola textilművészeti tanműhelyét.
Most elébe vágtunk az eseményeknek.
Néhány éve abban a kivételes, szerencsés helyzetben lehettem, hogy kézhez kaptam, olvashattam Lakatos Artúr rendkívül érdekes és értékes ipartörténeti kordokumentumnak számító emlékiratait.( a Magyar Iparművészet folyóiratban 2004-ben publikáltam). Abból az időből való, amikor a gyáripari textilminta-tervezést 1905-ben Franciaországban tanulmányozta. Ez az írás nemcsak a festőnek készült és rajztanári diplomát szerzett művész sokoldalú érdeklődésére vet fényt, s nemcsak a textiltervezésnek egy speciális ágában való gazdag aktivitására irányíthatja az olvasó, s a kutató figyelmét. Érdekfeszítő beszámoló egyúttal a hazai textilgyáripar működésének fordulópontjáról. Amikor a három hazai textilgyár legnagyobbikának ösztöndíjával, Goldberger Leó Franciaországba küldte Lakatos Artúrt, hogy kitanulja a nagyüzemi textiltervezés műhelytitkait, kezdetét vette annak a tarthatatlan helyzetnek a megváltoztatása, amely mindhárom gyárat jellemezte. Ezekben ugyanis a nyomómintákat német és francia utazóügynököktől vásárolták drága pénzen, magyar textiltervező nem volt, tehát nem volt eredeti művészi mintatervezés sem a magyarországi textilgyárakban. A felismerés, hogy ezen változtatni kell, fiatal művészeket állami és gyári ösztöndíjhoz juttatott, s Lakatos Artúr az elsők között volt, akik külföldön tanulmányozhatták a gyáripari textiltervezést.
Ennek a tanulmányútnak volt a másik - még fontosabb – eredménye, hogy hazajőve megszervezte a Fővárosi Iparrajziskolában a textilművészeti szakosztályt, az elsőt Magyarországon, és a szövő – hímző tanműhelyt.

1906 – Párizsi szövetminta
Iparrajziskola - fél évszázadon át viselte ezt a nevet a mai Iparművészeti Gimnázium.
a Székesfővárosi Községi Iparrajziskola 1886-ban alakult meg a Pest Városi Központi Főrajztanoda átszervezésével.
Eleinte a Czukor utcában működött. Az 1880-as évek végén a Vigadó épületében is volt néhány szakosztály. Önálló épületre volt szükség azonban, s1893-ban beköltözött az Oroszlán utcai épületbe (ma Török Pál u.) Ám 1904-ben bevezette az Iparrajziskola az elméleti oktatás mellé a műhely-oktatást , és a műhelyek egy része nem fért el. A textilműhely, például, 1907-ben a Ráday u. 33-ban, majd a Verpeléti u. 3-ban(ma Karinthy Frigyes út) működött. 1930-óta van valamennyi műhely a Török Pál utcában. (Az iskola neve 1946-tól Szépműves Lyceum volt, 1950-ben kapta mai nevét: Képző- és Iparművészeti Gimnázium).
Székesfővárosi Iparrajziskola 1906/1907 iskolaévi Értesítőjéből (Bp. 1907) a következőket tudjuk meg:
„Az Iparrajziskola igazgatójának előterjesztésére a Tek. Tanács a 142.637/906/. számú határozatával az iparrajziskola női munkatermével kapcsolatos szövőipari tanműhely létesítését határozta el..E tanműhelynek most kialakulófélben levő szervezete szerinti célja a szőnyegszövés különböző technikáinak ismertetése, a háziiparszerűleg űzhető szövés terjesztése és a tanműhelyben készített szőnyegek gyakorlati értékesítése.
„Lakatos Artúr okleveles középiskolai rajztanár, festőművész, a párizsi Salon d’Automne societairje, a velencei és milánói kiállítási aranyérmek birtokosa tanította a szövőipari szakrajzosztályban a szakrajzot, ez osztály főnöke és felügyelt a szövőipari tanműhelyben készült művészi szövött-termékek kivitelére.”
„A szövőipari szakrajz-osztály célja szövő-szakrajzolók képzése, szövőtanműhelyünk növendékeinek szakrajzi kiképzése, továbbá szövő-szakipari mintarajzok előállítása...”

Lila ezüst gépi szövetminta (1900-as évek)
A tanműhely tanulói két csoportba oszlanak. – rögzíti az Értesítő ..A munkástanulók a műhelyt folytonos működésben tartják , és lehetővé teszik, hogy a különböző szőnyegszövési technikák , a szövés legkülönbözőbb stádiumaiban bemutathatók legyenek.” „A tanulók másik csoportját képezik az u.n. műkedvelők, kik az iparrajziskola női rajzosztályainak vagy női munkatermének növendékei, kik... a különböző szőnyegszövési technikákat elsajátítani óhajtják...A különböző szőnyegszövési technikák gyakorlati oktatásával a Tekintetes Tanács Kiss Valéria szövőipari tanítónőt bízta meg.” Itt egy pillanatra meg kell állnunk, mert jelentős személyiségről van szó, aki az 1904-ben alapított gödöllői szövőműhelyből jött át az Iparrajziskola 1906-ban alapított szövőtanműhelyébe A gödöllői szövőnők egyike így emlékezett rá: Kiss Mária Valéria, Kiss Ernő 48-as honvéd altábornagy leánya volt, egy kedves idős hölgy. A szövőiskola vezetője és egyik alapítója.” A következőket pedig már Kőrösfői Kriesch Aladár írja egy levelében, 1905-ben: „...az összes textilipari technikákat – beleértve a gyapjúból a fonál fonását és festését is ­ alaposan érti ( a csomózást a helyszínen, Kisázsiában tanulta – a csipkevarrást Velencében és Brüsszelben...)”
Már az első esztendő után sikereket könyvelhetnek el: Székesfővárosi Iparrajziskola 1907/1908 évi Értesítőjében ez áll: „...a tanműhely a jelen iskolai évben is eredményesen és szép sikerrel működött...A tanműhely által készített nagyszámú és művészi kivitelű szőnyegek közül többet kivittünk a londoni magyar kiállításra...

1913 - Brugge-i csatorna, szövött falikép
Gobelinszövés
Nemcsak a gyári textiltervezés tanult alapokra helyezése lebegett célként Lakatos Artúr szeme előtt. Fantáziát látott abban, hogy a gobelinszövési technika megismertetésével hozzásegítse a kárpitművészetet magyarországi felvirágzásához.
A gobelinszövés oktatásához nemcsak saját tervezésű kivitelezési rajzokat (kartonokat ) használt, hanem a munka mind színvonalasabbá tétele céljából neves művészeket kért fel, közöttük például Rippl-Rónai Józsefet is, készítsenek kartonokat a műhely számára. (Lakatos Artúrral ezekben az években Rippl-Rónai, mint a Műhely művésztársulás elnöke együtt dolgozott. (Együttműködésük területe az Uránia műkereskedésben Műhely-lakásművészeti kiállítások rendezése.)

1904 – Szerencsejátékosok, ceruza, akvarell (gobelin-terv)
Lakatos Artúr saját gobelin-terveit is az Iparrajziskola műhelyében szőtték, de nemcsak ott. Nagyra becsülte a gödöllői műhelyt is. Itt készült az 1904-ben tervezett Szerencsejátékosok című remek kárpitja, és finom kis Bruggei városképe, melyeket 1910-ben, a Könyves Kálmán Szalonbeli nagy sikert aratott kiállításán mutatott be. ( 1913-ban publikálta a Magyar Iparművészet folyóirat.)
Lakatos Artúr kárpitjait (szövött képeit, képszőnyegeit...(szerencsés franciák, van rá egy jó szavuk: tapisserie!)… kezdetben formai egyensúly, hangsúlyos kontúrokba foglalt homogén színfoltok, és legtöbbször síkszerűség jellemezte. Ez akkor is érvényes, ha messzire nyílik a táj, például, a Szerencsejátékosok kárpit esetében. Hiszen az előtér három nagy figurája és a kétoldalt behajló lombok olyan erős hangsúlyt adnak az első síknak, szinte kitöltik azt, a tájháttér már nem játszik szerepet.

Az 1906-ban tervezett két Tündér Ilona kárpiton ( az Alkony és a Hajnal) még erősebben az első képsíkba sodorja a motívumokat, pozitív és negatív formákat szinte egyenértékűvé téve. Az 1920-as évek derekától azután egyre inkább a valósághű arányokra törekszik kárpitjain, így fontos szerepet kap kompozícióiban a távlat is.

Tündér Ilona (Hajnal)
Lakatos Artúr bútortervező művészetéről lelkes kiállítási kritikákban olvashatunk. A Magyar Iparművészet folyóirat kiállítási beszámolói, kép-anyaga hűségesen tájékoztatta kora közönségét az egyes darabokról és megvalósult, teljes belső terekről. A rendszeres kiállítások színvonalas megoldási módokat kínáltak arra, hogyan lehet megfelelni a kor-igénynek, hogy a bútorok, berendezési tárgyak olcsón és ízlésesen funkcióját teljesítő, lakható otthon alkotóelemi legyenek.

1903 – Karosszék gobelinnel
Lakatos Artúr bútortervező művészetéről szólva szeretném megemlíteni, milyen vonzó Méhes Balázs és Lakatos Mária könyvének személyes hangja. Természetes közelségbe kerül általa a művész. Sem a kutató és a kutatás tárgya közötti gyakori elegáns távolságtartás nem hűti le az érdeklődést, sem a kutatása tárgyába beleszédült, felhevült lelkesedés nem viszi túlzások felé az értékítéletet.

1938 – Magyaros szoba terve
Úgy érezzük, pontos a kép és mélyen rokonszenves, s ami a magam korosztályát illeti, a személyes hang ezúttal talán elfogadható részemről is:
Amit Lakatos Artúr környezet alakító művészete létrehozott, abban otthon érezzük magunkat. Abban érezzük ma is otthon magunkat.

1910-es évek - Kredenc (tálaló szekrény)
III. Ami a kötetből kimaradt
2009. május 28-i könyvbemutató után felbukkant művek jegyzéke:


1910 – Lakatos műkiállítása, Könyves Kálmán Szalon – színes plakát Engels Zsigmond kiadása, Bp. Budapesti Történeti Múzeum könyvtára, Kiscelli Múzeum – http://http://www.kepkonyvtar.hu/


1910-es évek – Napóleon az asperni ütközetben, 1809 - plakátOrszágos Széchenyi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár (http://www.kepkonyvtar.hu/)
1910-es évek – Hadfi pipával, olaj, karton, 33,5x40 cm, jelzés nélkül


1925 – Nagybányai (?) utca (mb szerint: Mohács)– felbukkant a Belvedere Galéria 2009. májusi aukcióján, olaj, vászon, 50x60,5 cm, j.b.l. Lakatos A. 1925



1926 – Mohácsi csatamező, olaj, karton, 50x34,5 cm, j.b.l. Lakatos A. (http://pinterantik.hu/hu/node/4236) A Pintér Galéria aukcióján Alföldi táj címen szerepelt 2009. nov. 4-én.



1927 - Fürdőkabinok Szemesen, olaj, vászon, 73x50 cm, j.b.l. Lakatos A.


1928 - Visy Zoltán vadászképe, olaj, vászon, 80x120 cm, j.b.l. Lakatos Artúr, 1928


1934 - Waidhoffen an der Ybbs partján, olaj, vászon, 75x55 cm, j.b.l. Lakatos Artúr, 1934


1942 -Pécsi Főtér, ceruza, papír, 27,5x18 cm, j.b.l. Lakatos Artúr, 1942

1953 – Zsennyei kazlak, olaj, vászon, 110x 75 cm, j.b.l. Lakatos A, 1953


*Dr. Méhes Balázs: Tanulmányok Lakatos Artúr (1880-1968) festő- és iparművész tanár életművéhez
ISBN: 978-963-06-7125-5

Lakatos Mária előszava

Köszöntés mindenkinek, kiemelve Újbuda Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának képviselőit…
a szakma képviselőit, az ismerősöket-barátokat, rokonságot és a családot, akiket Lakatos Artúr festő- és iparművész tanár eddig összegyűjtött életművét bemutató kötet közzétételének megünneplésére hívtunk ide. Életének utolsó negyed évszázadát itt a közelben, a XI. kerületben élte le, nem kevés nyomott hagyva erről a tájról festészetében.
Néhány szóban összefoglalom pályáját, amely a XIX. század végétől a XX. század hatvanas éveinek végéig tartott. Nem véletlen, hogy a vetítőn Grafikai munkássága elevenedik meg elsőként, hiszen a fiatal gimnazista, majd főiskolai hallgató ezzel a műfajjal jelentkezett és ebben a világításban ez látszik jobban
1880-ban Bécsben született, szülei átmenetileg Pestre költöztek, ekkor ismeri meg a várost, itt érettségizik, itt tanul meg magyarul. Középiskolás még, amikor korabeli vicclapokban (a Kakas Mártonban és a Borsszem Jankóban) megjelennek első rajzai.
A bécsi ötgyermekes szülői családdal az érettségi utáni időben szakít, amikor apja akarata ellenére eldönti, hogy művész akar lenni.
Iskolái: Budapesti Iparrajziskola, Mintarajziskola, Képzőművészeti Főiskola, megszerzi a rajztanári oklevelet. Székely Bertalan tanítvány, majd Nagybányán Holóssy Simonnál tanul. München, Mulhouse, Párizs. Baráti kapcsolatai: Benkhardt Ágost, Rippl-Rónai, Gara Arnold, Lyka Károly.
Könnyillusztrációk: Lyka Károly Művészet c. lapjában rendszeresek könyvdíszei, fejlécei.
Megismerkedik a pesti fiatalság túlnyomórészt szabadelvű művésztársaság, az akkori modern irányzatokra érzékeny ifjakkal és ezen belül találja meg első feleségét Visy Erzsébetet és társaságát, akikkel a szabadelvű újságírók, kritikusok, találhatók: Kürthy György, Magyar Elek, Siklóssy József, László.
A dekoratív stíluson belül a textil iránti érdeklődése is korán megnyilvánul (1905-ben I. díj szőnyegpályázat, itthon). Ezt mélyíti el főleg a technikák és a legújabb motívumok megismerésével nyugat-európai utazásai során.
35 éves tanári működését is megkezdi 1906-ban. Alapító tanára A Székesfővárosi Iparrajziskola Szőnyegműhelyének, majd Kassán a az Igazságügyi .Minisztérium Javítóintézetében bízzák meg átmenetileg az ottani műhelyek (faipari, szövő stb.) színvonalának erősítésével.
Közben megindul a kiállító művész élete is, egyéni kiállítással a Könyves Kálmán Szalonban jelentkezik (1910), Párizsban 1906-ban a Salon d’Automne törzstagjaivá választják, Milánóban 1906-ban, gobelinjével nyer aranyérmet.
Azért tértem ki ezekre a részletekre, hogy lássuk, hogyan indul a pályája, mi az, amit kettészakít az első világháború, amikor azonnal behívják és hamarosan szerb hadifogságba esik. A lendületesen induló és művészi és tanári karriert, az alig belakott, szép műteremlakást az Attila úton, szeretett feleségét, kisfiát hagyja itt. 1918-as, fogolycserével elintézhető hazatérésekor se műterem, se lakás, se feleség. Felesége, anyósa meghalt, fia nevelőintézetben, sógornője, Magyar Elekné Visy Mária és más rokonok próbálják a tárgyakat menteni, tárolni. Ekkor nemcsak egy művészi korszaka, hanem egy induló élet szakad meg, de egyúttal újra is kezdődik.
Az 1918-as, Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása nagy feltűnést kelt, hiszen a háborútól legyengült és keserű városban ez az első életjelek közé tartozik arról, hogy hogyan is élte át egy művész a fogságot és a háborút.
Magánéletét is újra kell kezdenie. Elhunyt felesége családja nyújt segítséget Pécsről, és még ennek az évnek végén itt talál anyát fia számára, feleségül veszi az unokatestvér Visy Ilonkát, aki hűséges társa élete végéig.
A két háború közti időszakban vezeti az Iparrajziskola textilosztályát, de tovább bővül tevékenysége. Kiállítás-rendezőként, kerámia-porcelántervezőként, továbbra is gobelin- és szőnyegtervezőként, belső berendezőként egyaránt- és mind e mellett fest, főként a nyári szabadságok idején.
Csoportos és egyéni kiállításokon egyaránt szerepel. Megszervezik a Paál László-társaságot.
1941-ben nyugdíjazzák - majd a második világháború az idősödő művészt próbára teszi.
A háború utáni években azonban mindjárt az ostrom után nekiindul festőállványával és dolgozik. Újrakezdi a tanítást is, azonban a művészeti élet új stílusát nem tudja magáévá tenni, nem is akarja, annál sokkal szuverénebb. Néhány gyűjteményes kiállításra bekerül egy-egy képe, de textilművészt erősen félreállítják ifjabbak és erősebbek. Sokat jár a Képzőművészeti Alap sárospataki, kecskeméti, nagymarosi, szentendrei alkotóházaiba, amely főleg festészeti témáit gazdagítja.
80. születésnapja alkalmából a Fényes Adolf-teremben rendezhetett egy visszatekintő kiállítást, aminek szép sikere volt.
1968-ban hunyt el. Az utolsó napokig fáradhatatlanul dolgozott.